Nagyon hálás a járványnak Kenneth Branagh, mert a karanténban nyolc hét alatt összerakta tizenkilencedik rendezésének forgatókönyvét. „Igaz, a várandósság időszaka vagy ötven évig tartott – mondta a hatvanéves rendező a Varietynek. – Vannak dolgok, amik kikívánkoznak az emberből, és ha eljön a pillanat, gyorsan előbukkannak. Semmilyen más projekt nem terelte el a figyelmemet. A karantén sokaknak szörnyű megpróbáltatást jelentett, de nekem olyan szerencsém volt, hogy kreatív üzemmódba kerültem, ami teljesen magába szippantott.”
Branagh saját gyerekkoráról készített filmet: a Belfast hőse egy kilencéves kisfiú, akinek családja a Bajok (The Troubles) elnevezésű kvázi polgárháborús helyzetben el akarja hagyni az északír fővárost, miközben a kisfiú szeretett Belfastjában szeretne maradni.
A Variety kiemeli, hogy a Belfast remekműgyanús, és olyan alkotások hatása mutatható ki művében, mint Louis Malle Viszontlátásra, gyerekek! című klasszikusa vagy John Boorman Remény és dicsőség című filmje, amelyek szintén fejlődésregények, és egy kisgyerek szemszögéből ábrázolják a felnőttek világát. A Belfast látványvilága pedig Henri Cartier-Bresson fotós munkáit idézi, aki tévedhetetlen szemmel örökítette meg a hétköznapi emberek természetes pillanatait.
A Variety szerint a Belfast Oscar-halmozó lehet, mert aranyat ér mint produkció, kimagasló a forgatókönyv és a rendezői munka, és a szereplők is (Judi Dench, Ciarán Hinds, Jamie Dornan) szoborral távozhatnak a gáláról.
Szintén jó esélyeket ígér a filmnek, hogy a kritikusok odavoltak érte a torontói és a telluride-i fesztiválon, de ami ennél is fontosabb, elnyerte a People’s Choice Awardot. A díj korábbi nyertesei, mint A király beszéde, A nomádok földje vagy a Zöld könyv: Útmutató az élethez ugyanis magabiztosan meneteltek az Oscar-győzelem felé.